befejezetlenül

álmomban a házadban jártam 
a házadban ami azóta már nem a tiéd
ott álltam az erkélyen
mama virágai a pad a hintaszék
az asztal amin borsót fejtettetek 
ugyanolyan volt mint azelőtt
te a szemközti dombról integettél 
a szokásos rövidnadrág trikó kombóban
lábszáraid ödémásak voltak 
combod feldagadva 
arcod maradt csak megszokott borvirágos 
oldaladra heveredtél a fűben 
magyaráztál valamit
nem értettem 
néztem ahogy fájdalmasan gesztikulálsz
tudtam hogy halott vagy
az út ami a házat elválasztotta a dombtól határ 
határ élő és halott között
meg akartalak szólítani
de mint nem várt dagálykor a kikötőt 
elöntött a hiány tengere 
felébredtem 
sírtam
amit mondani akartam pedig mint az érzés 
ott és itt is 
megmarad befejezetlenül

0