matracon alszom egy híd alatt
megérint újra a pillanat
csillagok ragyognak jól tudom
eltévedt életem félúton
paplanok lebegnek föld felett
pizsamát viselő képzelet
dunyhába rejtőző álmos lét
bújik a sötét szobád mögéd
baldahin álomban égő nap
nevetve szomorún így szabad
hidak sötétjén fehér a hó
hogy hívnak átkozott télapó
ágyakon alvó árbóc fölött
tűzijáték volt de elköltözött
szavakkal játszik egy régi rokon
híd alatt horkoló matracokon
