695. szám Vers

Rokon

Szerző:

matracon alszom egy híd alatt
megérint újra a pillanat
csillagok ragyognak jól tudom
eltévedt életem félúton

paplanok lebegnek föld felett
pizsamát viselő képzelet
dunyhába rejtőző álmos lét
bújik a sötét szobád mögéd

baldahin álomban égő nap
nevetve szomorún így szabad
hidak sötétjén fehér a hó
hogy hívnak átkozott télapó

ágyakon alvó árbóc fölött
tűzijáték volt de elköltözött
szavakkal játszik egy régi rokon
híd alatt horkoló matracokon

Kapcsolódó írások