Nyálka lapul ködös fákra
Légy a hajnal unokája
Fakó templom kakastornya
Sikolt, mintha húsból volna
Kutyák ülnek nyirkos téren
Ásításban nincs szemérem
Vedlő padok, kemény ágyak
Éhes nyestek motoszkálnak
Maradnék, de muszáj mennem
Parázs vagyok jégveremben
Időt nyerek kopott kártyán
Ki lopta el szivacspárnám
Égbolt maradt ócska házam
Két pulóver bőrkabátban
Vágott dohány, gyűrött képek
Nem hazudok, nem ígérek
Lejárt konzerv, újat bontok
Bújok, mint egy rossz vakondok
Verset vések kidőlt fákra
Én, a hajnal unokája
