Fedél Nélkül 2021. március 11. 694. szám
Debreceni születésű vagyok, sok országban jártam, sok tapasztalatom van, de némelyik tapasztalatot nem akarnám átadni senkinek. Nem is tudom már mikor, de idekerültem Budapestre, megismerkedtem Erzsivel, akivel nagyon sok ideig laktam együtt. Nagyon összetartottunk, tavaly azonban sajnos elhunyt, vérmérgezésben. Nem tudtak már mit tenni érte az orvosok.
Nem tartom számon, hogy mióta árulom ezt az újságot, de jelenleg ez az egyetlen jövedelmi forrásom.
A Jászai Mari téren lehet főként megtalálni, ahol szinte úgy érzem, mintha egy család része lennék. Az emberek rendkívül összetartóak itt.
Bármire szükségem van, azonnal segítenek. Nagyon sok idős jön hozzám beszélgetni és senkitől nem érzem azt, hogy lenéznének. „Ha a helyiek nem találnak, akkor rögtön elkezdenek érdeklődni azután, hogy hova tűntem.”
Versírással is foglalkozom, témaimat mindig az adott körülményekhez igazítom. Van egy hölgy, akit megkérdeztem, hogy milyen ajándékot vigyek neki és azt kérte, hogy írjak neki valamit. A fő célom a versírással, a belső, lelki dolgok kifejezése és a kapcsolatteremtés más emberekkel.
A legszebb kritikámat egy hétéves kislánytól kaptam, aki odajött hozzám és azt mondta, hogy ez egy gyönyörű vers.
A koronavírus járvány első turnusa eszméletlen visszaesést eredményezett az újságeladási számokban. Az emberek félve nyúltak hozzám, még ha kesztyű is volt rajtam. Nagyon sok idős vesz újságot és az önkaranténozás miatt nem nagyon jártak ki. A rendőrök azonban mindig segítőkészek voltak. Ha nem volt nálam éppen maszk, akkor rögtön nyúltak és adtak nekem. Ha valami problémám van, ők is segítenek, akár kézfertőtlenítővel vagy egyéb dolgokkal.
Nagyon sok betegségem van, de ettől függetlenül mindig számíthatok a Jászain élő emberekre. Tényleg olyan, mintha egy nagy családnak lennék része. Így nem kell folyamatos bizonytalanságban élnem, mert ha bármi baj van, az itteniek akár rögtön mentőt is hívnak.
Mindent összevetve, nagyon örülök, hogy ezen a helyen árulhatom az újságot és ilyen személyes kapcsolatokat tudtam kialakítani a helyiekkel.
fotó: Kósa Krisztián
Szabadság
Ősi lelkek dübörgő moraja:
adjátok vissza régi szabadságomat!
Lelkek megalázó tiprása,
jogom van tűrni a megalázásokat,
hisz én is ember vagyok. Bűn, amiért élek?
Szabadságot a meggyötört népnek!
Kegyetlen emberek, legalább gyereket ne verjetek!
Zokogó emberek, asszonyok, gyerekek,
ragadjatok bárdot, ne engedjétek el a szabadságot!
Ti embertelen zsarnok urak,
nem láttok mást, csak gyűlöletet, s átkot.
Üthettek, verhettek, sújthattok korbáccsal,
de mi nem félünk, mert büszke emberek vagyunk.
A fájdalmas emléket megőrizzük,
mégis büszke nép leszünk,
s unokáink sírjainkhoz hoznak egy szál virágot
s mesélnek, ők voltak,
akik elhozták nekünk a szabadságot.
terjesztői sorszám: 1721
regisztrált lapterjesztő: 2011 óta
pálya:
Hollán Ernő utca × Budai Nagy Antal utca