Elmentünk Hetesi Árpival az egyik egyházhoz, ahol havonta szoktak 2 eurót adni a rászorulóknak. Miután hozzájutottunk ehhez a nagy összeghez, Árpi szeretett volna inni egy 50 centes kávét az italautomatából, viszont nem sikerült.
Mi a Jóisten csudája történhetett, miért dobja vissza az érmét minduntalan a kávégép? Kiderült, hogy amit kapott, az nem 2 eurós pénzérme volt, hanem 2 złoty, csak nem látta jól, mert nem vette fel a szemüvegét. Feltételezem, hogy nem szándékosan alakultak így a dolgok, csupáncsak teljesen véletlenül. De hát most már nem mehetünk vissza a helyszínre, hiszen bőven eltávoztunk, eltávolodtunk onnan, nem lehet reklamálni.
Hát így jártunk, szegény embert még az ág is húzza, ahogy tartja az a régi magyar mondás.
Dehát ezért ültem volna le a billentyűzet elé, hogy ezt a pofáraesést leírjam? Nem, a történetnek még nincs vége.
Ugyanis Árpi mindenképpen meg szeretett volna inni egy kávét, és az egyik egyházi étkezőhelyen, ahol szintén 50 centbe kerül, és ilyen maradék aprópénzekkel szeretett volna fizetni, mint 1, 2 vagy 5 centesek, de azt mondta nagy mellénnyel, magas lóról a nagyképű labanc kiszolgáló, hogy ilyen vörösréz érméket itt nem fogadnak el, hanem minimum 10 centeseket, tehát sárgaréz érméket.
Hiába is mondtuk volna, hogy csak ilyen van, és hogy mi is így kapjuk vissza a boltban, ami szintén ugyanolyan osztrák hivatalos pénzforgalommal járó hely, mint a maguké, mert mire bármilyen reakcióra sor került volna, ahogy számolta Árpi a markában a centeket egyesével, a labanc észrevette ezt a nagyobb formátumú érmét, egy gyors mozdulattal kikapta a 2 złotyt, és visszadott 1 euró 50 centet. Feltételezem, hogy nem szándékosan alakultak így a dolgok, csupáncsak teljesen véletlenül. Vagy lehet, hogy nincsenek is véletlenek, csak mi gondoljuk úgy?
Nos, kedves olvasóim, leszögezhetjük, hogy nagyon ritka esetben ugyan, de bizony ilyen kemény valuta… a ZŁOTY.
Likes
Nincs hozzászólás