Télben sarjad’ fáim, gubacs-sebet, darázs zönge.
Mit álmos, Rem-fázis: metamorfózis éjbe ölem.
Ring-derengőz körében csontosodik ébredésem.
Egy pont tömege, is vonzatot nyer, kétes-szépe.
Tudattalan-űr, lésen bizonya, mind darab kövem.
Az emlékes hömpölye, által hajíta part-sötétben.
Egy gömbhalmaz-centrum, őse: sejt-test-atom.
A ragyogás öröke, kezdet is organikus hatalom.
Mégis újfent, álmot: ébredhetni első éjszakán.
Egy adott pont, távolin viszonya, az erőhatás.
Számilla-mérte is gondolat-origó, ős-halál.
Mit képződet, metafizikus: a mozdulat-világ.
A dialektikust elutasít, nincs többé igen-nem.
Csakis hidrogén-hélium-foton, a ragyogás.
A szerelem, szeretet, útid szülte: abszolút-jog.
Talán a hím és nőnemű gondolat, az bírálata.
Miként a jövőn, az Empire State Building.
Reklám-színes: textúra, fraktúra, reklám-stíl’.
Betűit, alfa-etikus: mi végre önkény-dialektika.
Hisz biankó csekk, fizette: a vízhordó legényt.
Likes
Nincs hozzászólás