Eljött a reggel, s felkelt a nap,
s a koldus álmosan vackán kutat.
Körülnéz álmosan, elgyötört testtel,
Istenem, megint így telik egy reggel.
Összeszedi vackát, szatyrába teszi,
s nézi a zsebét, hogy van-e benne valami.
De sajnos zsebe üres, mint mindig,
ételről a szegény csak álmodik… mert az soha nincs.
Elindul, otthagyván helyét,
melyen álmodott e hűvös éjszakán,
s keresi célját, mit egyszer talán megtalál.
Utcán, ha sétálsz, csak nézz körül néha,
szemedbe olykor, mintha fájdalmat írna
egy szomorú arc, mely csak néz rád csendben szótlanul,
s te elmész mellette, nem veszed tudomásul.
Pedig mennyi szomorú, elgyötört sors!
S te otthonodban, meleg szobádban
élsz, s vidulsz.
Ebédet keresvén kukához fárad,
s mintha kincset lelne, gyorsan kutatni kezd.
Talál is a szegény egy darab kenyeret,
amit gyorsan a rongyos inge alá rejt.
Elhúzódik egy falkiszögellésbe, s mohón falni kezd:
Milyen jó ebéd ez!
Hozzá csirkét eszik gondolatban,
s ha épp ott a sütödés, majdnem valósan.
Időnként emberek néznek rá megvető szemmel:
Eredj dolgozni, te mocskos, ingyenélő, szegény ember!
De a koldus már nem szól semmit se,
hisz’, ha csak ezt kapja, örülhet, hogy megússza ennyivel.
Estére megint csak itt van a hideg,
s kis motyóját földre terítve,
számot vet magáról, napjáról, hogy mért volt ma érdemes…
Mellette az emberek sietve elmennek,
s csak néha néznek rá szánakozó szemek.
Már nem kérdez a koldus, csak néz csendesen,
talán valami kis imát mond, s elalszik édesen.
Álmában visszatér még ifjúkora álma,
visszatér felesége, s elhagyott családja.
Reggelire kenyeret eszik, de nem a kukából,
hanem elébe rakott szép, tiszta tányérból.
Párizsi is jut, meg paradicsom,
meleg teát is kap,
s egy pohár kakaót…
Párjával sétál valahol egy kis kertben,
s gyermekét ringatja egy apró bölcsőben.
Így álmodik a koldus minden éjjelen,
s álmát a hideg tél széttépi, oly kegyetlen!
Felriad a hidegtől, s a félelemtől, hogy ismét bántja valaki,
megrabolják a semmiből…
Nincstelen a szegény, de még azt is elveszik,
s nem álmodik eztán már, csak csöndben fekszik…
Valahol távolban harang zúgását hallja,
s eszébe jut egy régi-régi ima…
2020. december, harmadik díj
