Lenni (és Lenny)
Hogy miért?
Naponta teszem fel magamnak a kérdést, hogy miért csinálom. Ha esetleg elmaradna, megteszik mások. Miért vagyok szociális munkás? Miért nem választottam valami megbecsültebb szakmát, ahelyett, hogy kábé bolondnak tartanak, vagy ami talán rosszabb, szentnek – utóbbinak ha akarnék, sem tudnék megfelelni, előbbit beszélik azért más miatt is.
Suhan az autó, Lenny Kravitz üvölti, hogy I’m the minister of rock ’n’ roll, aztán megérkezünk a bejelentés helyszínére és gyomorszájon vág a mínusz, kipattanva a kocsiból. Vagyis hát kászálódva, 42 év és túlsúly is van, de tartom a kipattanás illúzióját, nem hülyeségből néztem a Faudát meg Homelandet, a tökös lányok így csinálják. Tökösségem tehát addig tart, amíg meg nem csap a januári mínusz, vörös kód, jöjjenek, kér takarót, vigyázzon, forró a tea, van palack? Aztán átnézek az út túloldalára, ahol előző nap normális középkorú nőként kottát vettünk a gyerekkel, mondanám, hogy még a helyünk sem hűlt ki azóta, de hát dehogynem, meg is fagyott, ezért vagyok itt, mert fagy mint a búbánat, és akkor arra gondolok: hát bazmeg Mirjam, te nem vagy normális, miért kell ez neked? Másfél méter, no kontakt, na persze. A tegnapi kottavásárlás mintha ezer éve lett volna.
I’m the minister of rock ’n’ roll
I can heal you
I can save your soul
You better stop foolin’ around
I can touch you
Itt tart Lenny, mi meg az orvos felé tartunk. Nem hosszú út, de kibontakozik egy zippelt sorstörténet, köszönöm, hogy behoztak, megvizsgálják, jó? De köszönöm, tényleg, mondja és sír.
I’m a fire when you’re feeling cold
Következő helyszín, de hát itt nem zavarok senkit, direkt elbújtam, milyen hideg? Bemondta a rádió is? Igen, mínusz 10 is lehet éjszaka. Na ezért nincs rádióm. És nem érzi? Nem. Csak egyedül szeretnék lenni. Oké.
Munkába mentem a szállóra és megláttam egy pöpec kis helyet a római kori romokon. Polifoam, hálózsák, a történelmen alszik valaki, akinek a saját történelmére már ő sem akar emlékezni.
Erre mondják, hogy az élete romokban? – gondoltam, aztán jól le is csesztem magam, pedig a humor itt túlélés, megzakkan az ember, ha nem tud röhögni.
I’ll make you freak
and make you lose control
Egyszer azt mondta nekem egy hajléktalan ember, hogy nem marad utána nyom a világban. Nem lesz, ki sirassa, lesz egy parcellája a köztemetőben, de jegyezni nem fogják, minden aktája 5 év múlva a múlté, huss, mintha sosem lett volna. Megviselt ez, én életben tartom a halott szeretteimet, a fiam is ismeri őket, bár sokukat sosem látta. Megrendítő, hogy valakik nyomtalanul tűnnek el a világból.
Nem tudom senkinek megígérni, hogy a nyoma leszek. Nagyon fennkölt lenne, ha most úgy fejezném be, hogy ezért csinálom. Nincs válasz. Azt sem tudja az ember megmondani, miért szerelmes a szerelmébe. Szerintem, ha már tételesen elkezdi sorolni, baj van. Akkor már kellett súlyozgatni. Ezt a szerelmet el akartam már hagyni, hisz mondom, naponta teszem fel a kérdést, aztán maradtam, mert ilyenek ezek a nagy szerelmek.
You can call me…
Nuszer Mirjam Johanna
