A nagy umbriai fennsíkon szembejött velünk erzsi mihály napfivér holdnővér és maga szerb a dolog úgy kezdődött hogy életem szerelme róza svédországba költözött nemi nyomorom romokban hevert már csak akkor állt föl a cerkám ha egy százhúsz kilós kanárisárga nyakkendőt viselő nőnemű gázóraleolvasó rúdtáncot lejtett ráadásul lábujjhegyen ha nem akkor lőttek az egésznek még egy ideig próbálkoztam prékokszal tárdéval de nem nem és nem ha a hölgy csak egy dekával is kevesebb volt az előírt versenysúlynál na de hagyjuk káliz endrét kiengedték az elvonóról burstin emilt hazahívtuk éjjel azt álmodtam dézsá vü hogy megjelent végre a nagyregényem utazó és napvilág címmel a sok sznob el sem hiszi dzsottó tényleg és valóban uzsorás volt a hetvenéves pincérnő a vendéglőben csak annyit kérdezett blek or vájt az unokája nem unokázott hanem médiát hallgatott nyújorkban mi pedig tejeskávét ittunk a feketéllő lucskos tintahal rizottóhoz se chianti se lacrima utoljára még pesten rúgtunk be a restiben…
2020. december, első díj
