Úrnőm az urna messze még
lapátra vár a sok szemét
lehunyja sok szemét az ég
pillája éppen hét marék
mi indulunk az éjszakába
tizenegykor mindenki kába
várjuk ha jőne egy új bába
lassan kilóg a gyermek lába
de fönt az égen fönt a hold
a föld alatt feszül a holt
várom ha aljadat letold
mi megtörtént ne most latold.
