Rigóénekben ezer év délután,
vállamnál lepkék lángja lobban,
égszilánkok földdarabokban
– s ikonarany az apátság falán.
Még csurgatott méz ez a délután,
dőzsöl a fény a virágokban
(szeretni, mondd, lehet-e jobban?),
– ikonarany az apátság falán.
Vihar jön. Ki engesztelne hosszan?
Mi marasztal? Egy halk gregorián.