686. szám Vers

Az ősz asszony

Szerző:

Bánatos ősz, öreg szemét lesütve
járja út porát, nem nézi, merre megy,
csak baktat s lassan halad tovább.
A könny, ami átitatja szemét,
eszébe juttatja rég látott szerelmét,
megáll s néz, akár az elmúló nyárra,
lehulló levelek az őszi tájban.

Megőszült, csoszogó asszony lép melléje,
Rátalált rég nem látott kedvesére.
Borulj a keblemre, lelkem rezedája,
kedves öregasszony, életem virága!

Csodálatos emlék, mi összeköt minket,
áldott legyen a sors, amit adott:
sok gyönyörű emléket.

Elindulnak együtt a távoli világba,
emléket itt hagyva, az örök megváltásra.

Kapcsolódó írások