(Szonett Szigeti Adrienn halálának évfordulójára)
Fölgyúlt lelkem Irántad sötét éjszakába,’
Lángoló lelkemet lelked zárja magába,’
Ragadjon magával mézédes óceánja!
Szívem szüntelen vágyja látni szép arcodat;
Hozzád simulva várom gyengéd érintésed,
Örömmel hallgatnám gyöngyöző nevetésed:
Mámorban úsznék, ha hallanám hangodat!
Együttlétünk alatt kitárulnak az egek,
Felajzott vágyunk előtt ledőlnek a gátak,
Csókjaimmal sóhajtom Neked, hogy kívánlak
S egymásba merülve a gyönyörtől remegek.
Fölgyúlt lelkem, és a Te lelkednél vesztegel:
Eggyé váltunk és szívem sose ereszt el;
Ha meghalok, várjál énrám, és ne engedj el!
