Rám szikkadt ez a fekete nyár.
Dobolnak bennem a hallgató szavak.
Békétlen a csönd. – Befelé kiabál.
Zaján távolodnak a régi nyarak.
Az eltorzult csendnek méhébe zártan
Rám rovott kényszer torz ölét kérdezem:
Kék Golyó vaságya sugársodrában
Utazva vajon hová érkezem?
Hiéna vigyorú a sodródásom.
Mit villant szárnyán a pillangóidő?
Mennyei fényt csillant két jó baráton.
S hantok közt, sarjadó tarack és fű nő.
