Kaparós sorsjegy
Vettem egy kaparós sorsjegyet a Sparban a fiútól. Hazafelé vettem egy Fedél Nélkült a nénimtől.
Milyen kaparóst vett? – kérdezte.
– Nem tudom, valami új. De ha nyerek, adok belőle. Hazajöttem, lekapartam, na basszus, nyertem. Tízezer Ft. Telefon a mamának, képzeld, ha minden igaz, nyertem tízezer forintot. Óvatosan örül az ember, ugye.
Lementem beváltani mindkettőt. A sorsjegyet meg a néninek tett ígéretemet.
Szerencsétlen őrangyalom – akinek rengeteg melót adok amúgy 40 éve – meggátolt abban, hogy először osztozkodjak és a maradék seggére verjek a sparban, merthogy ez a verzió is megfordult a fejemben, gondolva, a nálam levő pénzt most elkölthetem hóvégén már luxuscikknek számító dolgokra…
Végül először az Erzsihez mentem a virágboltba mégis, bimbódzó, de mától szárba szökkenő gazdagságom színhelyére, mert virágbolt és lottózó is ám.
– Erzsike, hatalmas hóvégi meglepetés ért! – volt az ántrém.
– Hát… igen… 500 Ft – ellenőrzött a gépen.
– 500??? – hervadt le a mosolyom a virágboltban.
– Annyi. Mennyire számitottál?
– 10 ezer… – pironkodtam.
– A gép nem hazudik, de nézzük meg. Melyik sorban láttad a 3 számot?
– Hát nem egy sorban, hanem kettőben összesen volt három…
– Jaaa… hát egy sorban kell. Mert ha az összeset nézzük, úgy a főnyeremény is sokszor kijönne.
– Na, azért 5 percnyi milliomos tudat után nem lennék ilyen vidám… – mondtam, mert végigpörgött az agyamon, milyen lett volna azt hinni, nyertem 25 milliót. Még jó, hogy nem vagyok a netes rendelés híve…
Kimentem aztán megkeresni a nénit, az adott szó az adott szó. Nem leltem, de úgyis kellett petrezselyem a vacsorához, azt megluxusoltam a zöldségesnél. Aztán itthonról felhívtam a mamát, hogy mégsem volt minden igaz…
Nuszer Mirjam Johanna
Fedél Nélkül, 2020.10.08.
