Bóbiskol. Karján szakadt ing
s bőrig ázott hírlap,
kapualjnak döntött leheletétől
a festék lepereg.
Árnyékát a földön
a kutyák megugatják.
Megrezzen. Tán’ álmodik:
családi ház, gyerekek…
Uszályként vonszolja
a lábán lecsorgó homályt,
míg végleg hátára telepedik az éj,
s belepik a legyek.
