a könnyed én –
minden nap
te hozol világra
könnyedén
s rajtad áll
fájdalom vagy
öröm mivel
orcád fürösztöm
na jó rajtam is
de úgy a jó ha
jut ebből is abból
is – egy kevés kis
fájdalom nagyobbá
teszi az örömöt egy
kevéske kis öröm
enyhíti a kínt…
végletek közt
hullámzik a mi
szerelmünk
egyszer egymást
egyszer egymás
hiányát kell ennünk
forgunk örömben
kínban ahogy
egy macska pörög míg
saját farkát
kergeti hát
még ha kettő
keresztbe-kasul
a másikét – egy
nyávogó-kurrogó
eleven gordiuszi
csomó – s a mi
csókunk soha nem
lehetne elfogyó