Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…
– Nem. Ez így nem fog menni.
Miért nem vagyok képes
kurva gondolataim összeszedni?
Csak tudnám végre
mindet egybefogni és kidobni!
Na nem örökre, a kukába,
csupán csak az ablakon,
hogy később összeszedhessem.
Csak reménykednék,
hogy nem hagyja szájába
a Lonci néni terriere,
nem fújja el a szél,
vagy kóbor macska nem kapja fel,
csak lenne a karomnak ereje,
hogy megtartsam mindet:
amit szeretek, meg ami bánt.
Mert ha nem lenne, mi bántson,
nem lennék én sem én.
Kérdezhetném miért én?
Minek kellett megszenvednem
a testemmel? Miért érzem,
hogy szenvedve kell élnem?
Hát persze, már értem.
Veszte csatába hívsz,
Amit Te nyersz majd meg.
… Szenteltessék meg a Te neved,
mindörökké! Ámen.