Mikor a sors beléd rúgott
Nem felejted azt a napot
Fájdalmadban menekültél
Beton porába kerültél
Fölötted jár most a jövő
Számodra nem elérhető
A jelen kínoz éjjel-nappal
Ott taposnak el szavakkal
Az eléd vetett kenyér darab
Naponta száraz marad
A háládat meg se hallják
Az életedet jól leszarják
A segítségről üvöltöznek
Aztán szépen kiröhögnek
Az ő kezük kristálytiszta
A zsebükbe dugják vissza
Ha meglátnak a földön fekve
Nem gondolnak szeretetre
A közönyt dobják lábad elé
S rendőrt hívnak estefelé
De az utálat legyőzhető
A szabad lélek felemelő
Az utca szennye átadható
Utána lesz nagy dáridó
