Szálltam a magasban, részegen
a szabadság illatától, hevesen
törtem előre, a szédítő magasság
enyémnek tűnt, hű szeretőmnek.
Szeretkezni akartam vele mindenáron,
a mámorító távolság a föld szürke
porától gőgössé tett, fitymálva néztem
le a sár-tekére, királynak éreztem
magam, vagy talán inkább sasnak,
királyok szárnyaló istenének.
Hirtelen lezuhantam, orrom vére
porral keveredett ocsmány sárrá.
Felálltam, epével számban kémleltem
a tájat körülöttem. Nos, hazaérkeztem.
