Az egér fázik, várja a tavaszt,
az egérlyukba vattákat tapaszt,
és még amit talál. Melengeti
a kölykeit, az bőven van neki.
És bár a templom tágas és nyugodt,
szemben a bolt örökre becsukott,
a templomkertben macska kóborol,
az orgonista szűken csomagol,
és amit hozott, megeszi. A nénik
nem esznek, csak az orgonát kísérik,
hogy belesajdul a fázós egérfül,
csönd kéne. Csönd, mely aztán kifehérül.
A szenteltvíz a tartóból kiszárad,
van úgy, hogy az egér is belefárad,
alulról nézi inkább az egészet,
táplálék, terület, gyerekek, élet.
Sok éve, hogy csökken a forgalom.
Morzsát keres a fényes, nagy padon.