(Egy egoista emlékkép)
A felhőzte égre, akvamarinja.
A tóparton sütötte palacsinta.
Barackos-lekvár, csókod ízesebb.
Kezed-kezem érint, így színesebb.
Harapsz és haraplak: megeszlek.
A nyárvége kékje így lettem.
Likes
Nincs hozzászólás