E helyet, amikor végre megvehettem,
oly nagyon örültem, hisz már rég szerettem.
Aztán beleöltem munkám, vágyaim,
bár voltak kételyek, ahogy folytak éveim,
de csodákra várva mindig kitartottam.
Végtére már végleg magamra maradtam;
itt állok naphosszat, megtámaszt a pult,
jövőt nem fürkészek, körülvesz a múlt.
Likes
Nincs hozzászólás