Szólnak csak az elátkozott harangok,
ez a kegyetlen idő ünnepélye;
ahol táncukat járják a bitangok,
míg másoknak nem jut csak a kígyók epéje.
Jelen való itt minden veszedelem,
amelyben nincs benne csak a bolondság;
ördögöt még a föld is önként terem,
hogy a mennyet köveivel lerontsák.
Kegyetlen idő tartja rajtunk markát,
amely ránk csak köveket bocsáttatik;
ránk uszít minden ólálkodó falkát,
kikben a legyek urának lelke lakik.
Rajtunk kegyetlen idő uralkodik,
melyben kevesen vannak megváltottak;
kit össze a rossz sokasága szorít,
ha nem éppen oroszlánok vermébe dobnak.
Olyanná lett a föld akár a salak,
ahol vannak akik vétkezve vétkeznek;
kegyetlenek akár a struccmadarak,
kik az ördöggel végül egy testté lesznek.
Kegyetlen idő, örök gyűlölséggel,
amely eljárja a földet széltében;
a pusztítás uralkodik és székel,
hogy az ember boldogtalan éltében.
Én is hallom hangját a harangoknak,
és úgy fáj a szívem ezért a korért;
ahol az ördögfattyak csalárkodnak,
eladva lelküket egy tálentomért.
Hazudnak este, és délben, és reggel,
úgy terjesztik a járványt, mint a legyek;
kegyetlenek és nem csak némelyekkel,
a rágalmazók, és mértékletlenek.
