Fájóan hiányzik minden közösségi esemény a járvány kitörése óta. Nemcsak szeretteinkkel nem találkozhatunk, de színházba és koncertekre sem mehetünk. Mindannyian, saját vérmérsékletünknek megfelelően, hullámzó érzelmekkel várjuk, hogy újrainduljon az életünk.
Rengeteg a megválaszolhatatlan kérdés. Erőt adhat a kapcsolattartás családunkkal, barátainkkal, ha sétálhatunk a kutyánkkal vagy ölünkbe bújik a macskánk. Biztató lehet, ha nyomon követhetjük a távolból néhány mókuskölyök fejlődését vagy interjút olvashatunk egy szeretett és nagyra becsült művésszel.
Alföldi Róberttel e-mailben készítettünk interjút.
A túlélés záloga a kultúra
Interjú Alföldi Róberttel
Fedél Nélkül 2020. május 21. 673. szám
Mostanában rengeteg beszélgetés zajlik online a kulturális élet szereplőivel, sok művész kezdett online felolvasásba, koncertbe, népszerűek a digitálisan elérhető régebbi színházi előadások. Lehet, hogy a túléléshez épp olyan fontos a kultúra, mint az étel? Mit gondol erről?
Az ember túlélésének a záloga minden korban a kultúra. Mert az határoz meg bennünket leginkább, azok vagyunk mi, attól tudjuk, hogy létezünk, hogy kik vagyunk. És a kultúra mindig közösségi élmény is, amire szerintem most nagy szükség van.
Hallhattuk, hogy már túl van némi rendszerezésen, pakoláson. Mit fog csinálni, ha elhúzódik a karantén? Ez most csak a pihenés ideje, vagy lehet ebben a helyzetben alkotó munkát is végezni?
Nem görcsölök azon, hogy mindig csináljak valamit. Szakemberek is azt mondják, hogy megengedhetjük magunknak, hogy ne csináljunk semmi kvázi hasznosat, attól nem leszünk haszontalanok.
Én elvagyok, szeretek itthon lenni – nagyon keveset tudtam korábban – és jó nézni minden nap a növényeimet, hogy hogyan fejlődnek, jó rendbe rakni mindent, jó főzni. Jó csak úgy lenni. De ebben benne van, hogy elhatároztam, hogy nem foglalkozom azzal, hogy milyen nehéz a helyzet, mert úgysem tudok rajta változtatni. Megpróbálom elfogadni, és rendesen betartva a szabályokat – lenni.
Mi a legnehezebb? Miből tud erőt meríteni? Átértékelődnek esetleg dolgok az életében?
A legnehezebb, hogy nem lehet tudni, mi fog történni a szakmámmal, és ez nemcsak a vírus problémája, hanem a kulturális kormányzat döntései és új törvényei következménye is.
Nagyon kiszámíthatatlan és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, kerültek színházak, a színészek, a háttérdolgozók és azok különösen, akik próbálnak független művészként létezni és dolgozni, és semmilyen módon nem óhajtanak a kormány elvárásai szerint gondolkozni.
De én azt szoktam mondani, hogy egyrészt túlélő vagyok, másrészről van egy szakmám, amit szerintem aránylag elfogadható szinten művelek, és a legfontosabb, hogy az emberek – a nézők – olyan figyelemmel és szeretettel fordulnak a munkáim felé, hogy az minden rossz helyzetben segít. Nem szeretnék más alapelvek szerint élni a jövőben sem, ez a nehéz helyzet csak megerősített abban, hogy milyen fontos az összefogás, az egymás elfogadása, a szolidaritás.
Eszébe jutott már olyasmi, amit másképp csinál majd, ha véget ér ez a válság?
Sokkal jobban megpróbálok figyelni a szeretteimre és a barátaimra.
Mit gondol, a félbemaradt munkáit, például Budaörsön a Figaro házassága és Szegeden az 1984 próbáit folytatják és bemutatják a darabot, vagy egészen másba kezd majd?
Erre nem tudok válaszolni, mert ezek nem tőlem függenek, hanem az adott színháztól. Nincsenek információk, tehát nem lehet tudni, hogy mikor lehet újra dolgozni, de biztos vagyok benne, hogy a félbemaradt munkák meglesznek, csak azt nem lehet tudni, hogy mikor.
Mit gondol, mikor térhet vissza a normális élet, és milyen új problémákkal kényszerül szembenézni emberként, színészként, rendezőként?
Ha én erre válaszolni tudnék, akkor mindenki engem kérdezne. Nem tudok rá válaszolni, mert nem lehet tudni, hogy az emberiség mikor tudja határozottan legyőzni és kézben tartani a járványt. Biztató jelek, hogy az európai országokban az intézkedések következtében csökken a járvány.
Nagyon jó lenne augusztusban már dolgozni és játszani.
Gondolkodik-e azon, milyen lesz a színház, mennyire fog megváltozni?
A változást én nem a koronavírus számlájára írnám, hanem inkább arra a szinte államosítással egyenértékű intézkedéscsomagéra, amit a kormány megszavazott. Sokkal kevésbé lesznek szabadok a színházak, amitől szerintem sokkal kevesebb fontos és bátor előadás születik majd. És sokkal inkább még több felé szakad a szakmám, az előadások megítélése sokkal kevésbé szakmai alapon történik majd, fontosabb lesz az ideológia. Az a színházi struktúra és kultúra, ami egészen egyedülálló a világon, és ami minden társadalmi kataklizmát túlélt az elmúlt évtizedekben, az szerintem most végérvényesen megszűnik. Sikerült felszámolni.
Mit lehetne tenni, hogy ne szűnjön meg a sokszínűség a kulturális életben?
Szakmai összefogást és bátorságot. Sajnos egyik sem jellemző mifelénk.
Mit gondol, hogy milyen darabokra vágynak majd az emberek? Vidámabb vagy tragikus műveket néznének szívesebben?
Ez egy nem létező kérdés, mert nincs ilyen. Jó előadás van, ami hat az emberekre, vagy rossz és unalmas. És nézze mindenki azt, amihez kedve van, csak minőségi dolgot nézzenek.
A My Fair Lady c. musical évek óta óriási siker. Esetleg más musicalben is szívesen vállalna szerepet? Csodálatos opera rendezései világszerte nagyon népszerűek. Tervezi esetleg könnyedebb zenei előadások rendezését is?
Hogy milyen szerepet játszom, hogy mikor, hol, mit rendezek, az nem tőlem függ, hanem a felkérésektől. De játszom az Apáca Show-ban is, ami nagyon remélem meg lesz tartva a Szegedi Szabadtérin augusztusban. És rendeznék ugyanott West Side Storyt is. És a járvány előtt volt egy zenés bemutatóm Pozsonyban. Már többször rendeztem operettet és musicalt is.
Az egyik Facebook posztjában olvastam: „Családi hagyomány úgy látszik, hogy a gyengéket minimum segíteni kell.”
Közismert, hogy támogat egy alapítványt, amely állami gondoskodásban élő gyermekeket segít. Például ez miért fontos Önnek?
Azoknak az embereknek, akiknek aránylag szerencsésen alakul az élete és nem kell megküzdenie a napi megélhetés problémájával, vagy akikre talán jobban odafigyel a társadalom, szerintem kutya kötelessége segíteni azokon, akik nem ilyen szerencsések. De ebben nincs semmi különös dolog, ez magától értetődő. Úgy, ahogy ez a kisközösségekben működik is.
Mit jelentenek a kutyák az életében?
Békét, megnyugvást, felelősséget és szeretetet. Az egyik legfontosabb társ az életben.
Családja, Lajos kutya segítségével, rátalált négy árva kismókusra, és gondozásukba fogadta őket. Ezrek követik a Facebookon posztról posztra a kicsik fejlődését.
Pontosan lehet tudni mindent a posztokból, úgyhogy csak nézni kell, hogy mi történik a négy mentett mókuskölyökkel családom, és húgom, Angi áldozatos munkájának köszönhetően.
A 2020. 04.30-i Kormányinfón elhangzottak alapján a járványhelyzet miatt 2020. augusztus 15-ig 500 főnél nagyobb rendezvényeket nem lehet megtartani, ennek értelmében a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadának megtartása ellehetetlenül. Az évadhoz kapcsolódó információkról – kiemelten a jegycserék lehetőségéről és a visszaváltásokról a színház honlapján lehet tájékozódni (https://www.szegediszabadteri.hu). – a szerk.
2020. március elején mutatták be Pozsonyban Alföldi Róbert rendezésében a Turandot című musicalt. A Turandot egy perzsa mese, de a pozsonyi Nová scéna színházban hús-vér emberek vannak a színpadon egy sötét történetben.
A kegyetlen hercegnő történetét – aki kérőit halálba küldi megfejthetetlen találós kérdéseivel – sokszor feldolgozták már, jobbára drámának, operának.
Musical Dél-Koreában készült belőle tíz éve. Alföldi Róbert verziója európai ízlés szerint átalakított, önálló alkotás, európai ősbemutató is egyben. Az előadás koreográfusa Gergye Krisztián, díszlettervezője Kálmán Eszter.
A darab fontos üzenete a rendező szerint: „Azokat a fájdalmakat és ki nem mondott sérelmeket, amelyeket a családunk vagy a szüleink cipelnek magukkal, mi visszük tovább, és így ezek az elfojtott traumák lassan megmérgezik az életünket, mint ahogy megmérgezték Turandot és a környezetében élő emberek életét is.
Turandot története azonban reményt is adhat, mert ha odafigyelünk rá és megértjük, erőt meríthetünk belőle a saját problémáink megoldásához.” (szinház.online)
Ingrid Fašiangová, a pozsonyi színház főigazgatója szerint a mű fő mondanivalója az örök téma: a szerelem. „A Turandot Alföldi Róbert világhírű magyar rendező feldolgozásában egy modern musical szerelemről és keserűségről, áldozatról és szenvedésről, büszkeségről és alázatról, valamint az emberi szellem erejéről.”
Fridrich Piroska
fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház, Budaörs
