673. szám Vers

Fohász, ég alatt

Szerző:

Mindenütt jó, de legjobb otthon!
Most a legjobb, ha van…

E rím zsolozsmáz bennem,
s rebeg irgalomért minduntalan,
míg koccintóssal fűt be flaszteron,
s látom hívja hideg álmát a földi hajléktalan.

Erdő mellett, hogy estvvé lesz,
azért vagyunk, hogy mind otthon legyünk.
Jó emberek e leghőbb vágyát,
ki felettünk vagy, most add meg nekünk!

Hisz látod, van kinek nem jutott,
Hol meghúzná magát nagy baj elől,
végtelen egünk alatt egy jurtányi hely!
Míg hazahúz s hív mindenik szív,
s amíg erről szól minden közhely.

Otthon, a bőrömbe miként férjek,
míg künn akár csak egy is reszket?
Kérlek add, hogy ne legyen merszünk
így félvállról se venni keresztet!

Dalnokod, Francesco hogy rádeszmélt,
imádva elsőként is nekilát,
s rideg köveket fűtő hitével
építi Szent Lelked hajlékát.

S kikkel együtt zengi víg dícséreted,
a kékséget cikázó madarak,
köztük is a legfőbb kincset az éri, hogy
fészket mindegyik remélve rak.

Ám ravasz rókák s köröző keselyűk közt kallódva
még mindig él feledve emberfia,
s kitaszítva álságos érdek kegyelméből
nincsen hol fejét lehajtania.

Ne hagyd, hogy bárki is hordjon
rettentő vírusként koronát!…
De jó Urunk a világ hogy gyógyuljon,
szívünk, add, meglelje otthonát.

Tuulella Sisustetaan

Kapcsolódó írások