Minden elment és én itt maradtam,
a magány kísér még hűségesen.
Vándorlásban a cél bizonytalan,
csak az út, ami mindig jön velem.
Elfáradtak a bokrok és a fák,
csendjében alszik az egész liget.
Nyugszik bennem is a parázsló láz,
bús szívem titkos kertjében pihen.
Meddig tart, míg fényem elér téged,
és meddig, míg jön a feltámadás?
Pusztulást szűnni hiába kérem,
kriptalevegőt fúj már a halál.
Minden elmúlt és én itt maradtam,
megállt bolygó lelkemben az idő.
Megkövült létemben hívnak szavak,
szikkadt múltból a jelenem kinő.
