Zenél a fény, hosszú és rövid,
magas és mély hangokat fest
a fák színesen szikrázó
leveleire.
Néhol halkabb, másutt harsány
színekbe öltözik hangja, ül
évmilliók során csiszolt
drágakőként.
Szól hozzám, nagy utat tett meg,
csakis értem, és én értem Őt,
minden érzékem befogadja Őt,
a Szépséget.
Boldogság forró hullámai
lüktetnek bennem, s lebegek
a fény szelíd felszínén.
Simogat.
Ringat engem sok-sok szeretettel,
táplál is, tanít is, kedvenc és hű
fia vagyok én, hiszen nekem
zenél a fény.
