jó, akkor a vers végén én elmegyek.
kiástam tizenhárom pöcegödröt. szűz talaj
volt főképp és csákány dinamit se kellett.
elég a golyó a fejben. bizony, bizony. büdös is voltam néhanap.
fákról háztetőkről lefagytak galambok.
bevert havat északi szél mocskos padlásainkra.
másztam hát fel! fel! a tetőre! görcsben éltek az ujjak.
motort pörgetett bűvös kerozin. és röpültem és szálltam.
és verdestek a szárnyak. félni nem kellett azonban esős tavasztól.
esős tavasz jött. elültettem az őszben ültetésre szánt fákat.
júniusban ez már virágzik! jövőre termés! csipegethető! fölzabálható! akkor
már mindig valahol máshol jártam.
fúrtam-faragtam olajoztam fogaskerekeket csikorogtak.
ment minden a maga útján nap járása szerint rendben voltak
a galaxisok. emlékkönyvben a szófoszlányok. guiness-ben a holnap. ikarosz is
megérkezett istenek már nem az én számba adták
a szót. nem fürkésztették épp velem a Kifürkészhetetlent.
és ahogy akkor ígértem: jó a vers végén én megyek.
