Ne álmaidban élj, szívem!
Ne ködből font fátyladban járjak!
Ne éjjel várj, hogy nesztelen öleljelek,
s titokban éljek, mint a tolvajok!
Ne hangtalan idézz, szívem,
mint régen meghalt szellemet,
ki gyertyalángnál ott lebeg az asztalod körül,
mint hűs fuvallat, sóhaj szárnyain.
Ne csak párna ölén szeress, szívem,
s reggel riadtan reméld, hogy újra eljövök,
színes mesét hozok megint,
mint jó anyád az ágyad szélén ülve rég…
-
-
-
- szeptember, harmadik díj
-
-
