634. szám Széppróza

Melegség

Szerző:

Az utcán már hosszabbak voltak az árnyékok, a magas épületek közé alig fért be a napsugár. Az őszi szél fújta már a csikkeket, rutinosan szedegette a meghatározhatatlan korú lány. A haja viszonylag rövid volt, a fürtök megszürkülve hullottak a sötét arcába. Még látszódott rajta valamikori szépsége, ívelt száján és mandulavágású szemein. Hogy kitől örökölte, nem tudhatta, nem ismerte a szüleit. M. Eliza nevelőotthonban töltötte a gyerekkorát, utána pedig végleg az utcára került. Soha nem dolgozott, azt se tudta, hogyan kell. De mindig tudta, hogy hol talál a kukák körül ennivalót és dolgokat, amiket pénzzé tehet.

Csak járta a megszokott útvonalát mindennap a Batthyány tér környékén. Minden odavalósi ismerte látásból, de hallásból is. Nála kérlelőbben, rimánkodva senki nem tudott pénzt kérni, de mindig hozzátette, hogy borra kell. Legalább egy literre, de inkább kettőre. Gyakran adtak neki, megsajnálták, láthatóan ez volt az egyetlen boldogsága.

A porban aludt nyáron, megosztozva a helyen a bogarakkal, amikből jutott a ruhájába is mindig elég. Nem akart tiszta ruhát, se megmosakodni, megszokta így. Láthatóan nem szerette a vizet. A rendőrök se foglalkoztak vele, ilyen piszkosat nem akartak az autóba tenni, akkor se, ha bejelentést kaptak. De néhányszor mégis börtönbe került. Ott legalább letisztították és átvitték a kórházba, ha muszáj volt, egy-egy abortuszra. Mert a teste is szabad életet élt, ahogy a lelke is már régóta. Nem emlékezett azokra se, akiket valamikor szeretett, vagy akikhez tartozott egy ideig.

Pár évet rendes lakóként élt egy gangos bérházban. Egy idősebb magányos férfi vette magához, hogy segítsen neki. Hozott is Eliza haza az utcáról minden hasznosat, amit talált. Egyszer egy gyémánt fülbevalót is, azért jó pénzt kaptak a bizományiban. Főzött és sütött is a férfira, amit talált, abból. Fura pár voltak, a lakók elkerülték őket messzire. A férfiről rebesgették, hogy sok évet volt börtönben gyilkosság miatt, aztán a jó magaviselete miatt hamarabb kiengedték. Kapott egy önkormányzati lakást, ott élt. Munkát nem igazán vállalhatott büntetett előélete miatt. Pedig nem volt bűnöző. Csak fiatalember korában volt egy kutyája, akit nagyon szeretett. Egy nap arra jött haza, hogy a kedvence kiterülve fekszik, megmérgezték. Feldúltan ment a szomszédhoz, aki mindig kiabált, hogy vigye el onnan azt a kutyát. Kiüresedett tekintettel kérdezte most, tud-e valamit a kutyájáról, mert elpusztult az éjjel. A szomszéd gúnyosan vetette oda: „Biztos végre megmérgezték azt a dögöt!” A férfi odaugrott erre hozzá, a nyakát szorította addig, amíg az lila arccal holtan nem esett össze. Baleset volt, ez került a jegyzőkönyvbe, de a vád gyilkosság. Csak 8 évet ült.

  1. Eliza boldog volt a párjával. Mindennap végezték a dolgukat, hogy legyen pénz italra, a férfi kifestette a gangot is fehérre mindenkinek, aki kérte. Találtak az erdőben egy faragott Mária-szobrot, azt is odarakták a lakásukba egy falfülkébe. Aztán a férfinél rákot diagnosztizáltak, hamar vége lett. Elizának nem volt joga maradni a lakásban, ment az utcára, ahol mindig is élt. Eleinte beszökött a pincébe aludni, de a közös képviselet megneszelte, lezáratta a pincét. Utána csak a házban ólálkodott, bekopogtatott a lakásokba, pénzt kért, cigit. Mindenki elküldte. Aztán kezdte elvinni a száradni kitett ruhákat, takarókat, szőnyegeket. A lakók nem győzték fenyegetve elkergetni. A rendőrök csak tanácstalanul álltak ott, ha kihívták rá őket.

Már elkerülte a házat is, de a lábai vitték folyton a kapu elé. Ha tudott, bement újra. Nem is emlékezett, hogy mit is keres itt. Felnézett a gang fölött a kék égre, és lerogyott a lépcső alján a földre. Rongyszőnyegére ülve várt valamire, nem tudta már, hogy mire, csak élvezte, hogy elárasztja valami megmagyarázhatatlan melegség. Az utolsó tele volt ez.

  1. szeptember, harmadik díj

Kapcsolódó írások