661. szám Széppróza

Az elme Zoo

By

Egyik napon egy mesébe csöppentem kórházi ágyamon. Nem voltam teljesen tiszta. Bejött egy hölgy kezét fogta, mint egy kisbabát és az alábbi párbeszéd zajlott köztünk:
Hölgy: Megharapott egy macska és tetanuszt szeretnék kérni.
Én: Bocsánat, de nem ez az ügyeletes kórház. Kérem fáradjon át a János Kórházba ott el fogják látni.
Hölgy: Elnézést, de engem tegnap este harapott meg a macska. Nem lesz bajom?
Én: De, igen! Sajnos akkor már menthetetlen, elkapta a veszettséget!
Hölgy: Akkor most mit csináljak?
Én: Menjen vissza a szobájába. Vegyen a szájába egy nagy korty vizet és apránként nyelve le.
Hölgy: Rendben, köszönöm szépen Maga nagyon rendes “orvos”.
Én: Óh, köszönöm.
Kimegy a szobából és pár perc múlva visszajön igen sietve, kissé zaklatva.
Hölgy: Megittam a vizet.
Én: Nagyszerű. Akkor most már csak várni kell a hatást.
Hölgy: Egyébként én állatvédő vagyok.
Én: Igazán, az jó! Akkor jó helyen van, mert ez az állatkert.
A hölgy kezdett lenyugodni. De ekkor kezdődött az igazi poén. Nem tudta senki, hogy a professzor úr az ajtó árnyékában végig hallgatta beszélgetésünket. Ezután bement a nővérekhez és elmesélte nekik a sztorit nevetve.
Pár perc múlva jön egy nővér nevetve:
– Maga aztán nagy forma.
– Miért mi történt?
– A professzor úr elmesélte a sztorit. Azt mondta, hogy nem tudja most megmondani, ki a hülyébb, az, akit megharapott a macska, avagy aki az állatkertben érzi magát.

You may also like