666. szám Széppróza

A boldog hóember

Szerző:

Fagyos napok után végre előbújt a nap. Juci, akit a gyerekek építettek karácsonykor, végre hasznát vette a rózsaszín kis kalapnak, nem sütött így a szénszemébe a nap. Fitos sárgarépa orra finom illatot árasztott, a nyuszik előbújtak a erdő széli bokrokból, hogy megnézzék. A cinkék is előmerészkedtek a fenyők lombjai közül és csipegetni kezdték a gondosan az etetőre szórt magokat. A hóemberlányka nézte az állatseregletet, még egy mókus is lefutott a kerti fáról.

Egy meleg szélfuvallat lefújt egy marék magot, egyenesen Juci ölébe. Hamarosan tele volt falatozó állatokkal a fagyos időhöz szokott kis mellkas. Jégszívéből csordogálva szivárgott ki a meleg hólé. A nap sütött, a mókusok, cinkék, nyuszik kedvükre csillapították éhüket, majd tele hassal ittak is a frissen keletkezett kristálytiszta vízből.

Juci nem létezett többé, csak helyette a boldogság, amit ő örömmel másoknak adott.

Következő télen, mikor a hóemberek a jégcsap katedrálisukban zsinatot tartottak, rá emlékeztek, és egyhangúan boldoggá avatták a kis hóembert. Talán egyszer szent is lehet, áradoztak róla.

2019. november, mese kategória
első díj

Kapcsolódó írások