Iskolai program
Alig fél éve csatlakoztam az iskolaprogramhoz. Voltam a csapattal Vácon, Budaörsön, és Budapesten több helyszínen azóta. Kis csapatunk fogadtatása a fiatalok/diákok körében változó, de programunk végére érve szinte minden diák arcán látható a változás: jót tett ismeretterjesztő előadásunk.
Az egyik iskolában éppen elkezdtük az órát: „ki látott közületek már hajléktalant?” kérdéssel. A diákok többsége jelentkezett, hogy már láttak. A következő kérdés – „ki beszélt már hajléktalan emberrel?” – amire egy diáklány válaszolt. Ő, mégpedig az édesanyjával…
A lány szemében furcsa fények szikráztak, ezekben a percekben nem valószínű, hogy szimpatizált velünk és a programunkkal. Nekünk azonban folytatnunk kellett, mentünk hát tovább. Rengeteg ismeret-anyagot adtunk át itt is.
Mire a foglalkozás végére értünk, a majdnem elutasító diáklány is érdeklődéssel a szemében hagyta el az osztályt.
Fontos tudniuk a diákoknak, hogy nem olyan „kellemes” fedél nélkül élni, mennyi-mennyi megpróbáltatás éri az otthontalanokat nap-mint nap, és hogy igazi segítség csak a lakosságtól várható. Megértették, hogy a Fedél Nélkül nevű kéthetente megjelenő újság mennyire fontos. Jó látni, mint előadónak, hogy másfél óra alatt egy világ változik meg némelyik szempárban. Örülök, hogy részt vehetek ebben a felvilágosító munkában.
