Terjesztő, szerző, Első Kézből a Hajléktalanságból c. érzékenyítő program résztvevője, szerkesztőségben dolgozó munkatárs, az Év Terjesztője-díj többszörös nyertese
Fedél Nélkül 2019. január 24. 640. szám
Fedél Nélkül 2011. augusztus 18. 446. szám
Csurika – Szervező
Vajda Norbert riportja
13 éve terjesztem a Fedél Nélkült, s alapvetően 13 éve ebből élek. A válásom után kerültem utcára a fiammal, egész egyszerűen életveszélyben voltunk otthon, nem lehetett azt tovább csinálni. Szó szerint a híd alatt éltünk egy hétig… aztán különböző intézményekbe kerültünk. Most már egészen összeszedtük magunkat, albérletben vagyunk… persze baromi drága, de a „kis-nagy” fiamért mindent megteszek.
Annak idején dolgoztam az IKV-nál, az ingatlankezelő vállalat volt a régi időkben. Sajnos az a lehetőség hamar megszűnt a rendszerváltás környékén… Sok szervezéssel járt… Mondjuk a nyüzsgés most is az életem része.
Az Alapítványnál régi bútordarabként tekintenek rám, mindenbe bevonnak, s mindenről eszébe jutok valakinek.
Most lesz 2 éves A Város Mindenkié Csoport. Hajléktalan és nem hajléktalan emberek is vannak tagjaink között, egyértelmű célunk, hogy arcot adjunk a problémának, jelen legyünk, hangunk legyen, hogy ne lehessen ezt a nagyon súlyos problémát egy kézlegyintéssel elintézni. Több alcsoportunk van, amelyek minden héten rendszeresen üléseznek, megvitatják az éppen aktuális rendezvényeken történő részvételünket, beadványokat fogalmaznak meg, tanácsadást végeznek, stb. Persze mindezt tanulni kell, folyamatosan képezzük magunkat, mert ezt a munkát nem lehet csak úgy lendületből csinálni. Tárgyalástechnika, médiatréning, hogy csak a legutóbbiakat említsem. Jó ez, az ember mindig tanul valami újat. Aztán vannak egyéb elfoglaltságaim is, járok be hetente zsíros kenyeret kenni, aztán segédkezek a kiosztásukban. Feszültség? Hogyne lenne! Nem is olyan régen a terjesztői engedélyek kiadását is én kezeltem, de végül úgy döntöttem, hogy ezt visszaadom. Minden közösségben előbb-utóbb megjelenik a féltékenység, az irigység… hát ebből nekem is kijutott. Évek óta kiemelt terjesztő vagyok, a szociális munkások és a társaim többsége megbecsül, de ez másokban ellenszenvet is szül. Szerencsére nem ez a jellemző. Van egy csomó közös programunk, ami független a melótól, azért, hogy valamiképp megismerhessük egymást. Az ún. „szeretetprogramunk” keretében járunk kirándulni, jól érezzük magunkat, mert a sok lemondás mellett bizony nekünk is vannak ünnepnapjaink.
Fotó: Ivándi-Szabó Balázs
terjesztői szám: 29
terjesztő: 1998 óta
terjesztési helyszín: jelenleg ritkán terjeszt
