A lápból felszálló párapamacsok
puhák, finomak, mint a macskamancsok;
kesernyés illatuk késő őszt idéz.
(A tűnt nyári napok íze, mint a méz…)
Sárgult levélke pettyez békalencsét,
piroshasú unkák áldják a szerencsét,
elszállt a gém, bár később visszanéz…
(Fény csillan a vízen, mint a sárgaréz)
Odafönt átsuhan két cserregő szajkó,
akkora lármával, mint tucatnyi rajkó,
szárnyfoltjuk röpke, azúrkék villanás.
(Az élet csak egy álom, mi is volna más?)
Szalamandra evickél a lassan hűlő vízben,
ismerem foltjáról, láttam már több ízben,
remélem, elrejti ellenség elől a sás…
(Lustán kering a vér és e látomás)
