Ne nézz, ne nézz így rám,
– ha itt az óra
Krisztus néz így az épp feltámadóra!
Csak melletted lehetek egyedül önmagam,
mert nélküled, egyedül nem vagyok senki.
Ki sokáig magamban voltam, boldogan,
már magamban sem tudnék nélküled lenni.
Kötözz meg! Oldj fel! Tarts vissza! Eressz!
Bújkálok előled. Keress meg! Szeress!
Magába fordult, önző lelkemet
vakard fel, mint egy viszkető sebet!
Tégy rá írt, gyolcsot! Szavad a balzsam,
mondd el felettem a látók varázsszavát!
S ha mégis, egyre a múlt vére csorogna:
csaló voltam, ki mindig becsapta önmagát.
Ne nézz, ne nézz így rám,
– ha itt az óra,
Krisztus néz így az épp elkárhozóra!
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
