Arccal fordulok a jövendő felé,
hátamat tartom friss, tavaszi szélnek,
nyákos a múltunk a jelen zagyva lé,
de, nekem is int csábító ígéret.
Hátamnak feszül az uniós forgószél
forgása szemembe szúrós port kavar,
szemetet pörgetve tiszta utcát remél: –
új fű alatt ott a tavalyi avar.
Pillanat hangja csábítón ígérget,
szirénhang fedi a meglévő valót,
fogságba tart a megszeppent élet
engem, a rosszfülű, vén nagyot hallót.
Mindig dobtak nekünk vágyakra féket
bárhogy csábított optimista remény,
mély gyökerű bennem egy biztos ígéret: –
Már ne csalódjak, a távol néz felém.
