(avagy: „a szerelembe – mondják – belehal, aki él.”)
József Attila: Amit szívedbe rejtesz /részlet/
Dühöngés
Egy köpésre van a Halász utcától a Batthyányi tér, akármelyik busszal. Mégis szitkozódom, és joggal kérdezhetik, miért? Hiszen egyetlen megálló. Ez eddig OKÉ, de itt jön a gubanc. Ezeregy DT-rendszámú autó sofőrje kanyarodik, természetesen index nélkül, elénk. Legyünk türelmesek, rózsát terem. Piszkosul sok tövissel. Végül megérkezünk, mindenki menekül a 60 Celsius fokos konzervdobozból. Túl lehet élni, amennyiben van Kiscsillagunk. (Tudom, felesleges szapulyozni… szerelem… OHHH!)
Anna (áradozás)
Higgyék el, Anna szemei lealázzák Dél-Amerika összes gyémántját és smaragdját. Ha viszonozta pillantásomat, nemegyszer (Szégyen? Annyi baj legyen!) félre kellett fordulnom, mert… félre kellett fordulnom. És az a hajkorona! Olyan benyomást keltett, mintha épp a zuhany alól lépett volna ki. Később megtudtam: a legdrágább, legmenőbb hajfénnyel fújja be naponta. Egy palack árából 3-4 gyerek jóllakna, mellesleg. Királynő, Istenem, mit lehet tenni?!
Jégkocka
Valami fejes a könyvelésnél intézett „csapatépítő tréninget”, lásd: berúgunk, előkerül a szájspray, a rágógumi, meg másfajta gumi is, mindegykicsodával kezdünk ki, a név mellékes, majd reggel kikászálódva a sofőrszolgálatos verdájából, a feleségünknek/ férjünknek Grimm meséket adunk elő a majdani előléptetésünkről. Nos, ezen a nagyszabású eseményen ismertem meg Annámat. Izzott a levegő. Hozzáteszem, közrejátszott, hogy bedöglött a légkondi. Gondoltam, direktbe ráijesztek, aztán én jöttem ki zavartan az egészből. Ilyen nő volt.
–Hello, Anna! Csinos vagy! Gratulálok, elsőrangú az ízlésed.
Erre ő, higgadtan, mint a jégkocka, kivéve a frigóból, mit sem törődve a globális felmelegedéssel, így válaszolt:
– Mi zújs? Átkozott hőség! Meg lehet dögleni. Martini nélkül húztam volna.
Bevallom, a szerelem villamosszékébe kötözött a Jóisten!
Anna, Annácskám, Gyöngyvirágom, annyit metróztam, troliztam, villamosoztam, buszoztam, repültem – a boldogságtól –, csakis azokért a röpke pillanatokért, mikor a szél felborzolta a hajadat, vagy ajkadhoz emelted a cigarettádat, a fenébe, de lettem volna a füstszűrő! Követtelek megszállottan, érted, értem, értünk kettőnkért. ÉRTED? Nem? Dehogy lep meg! Más sem érti. Félretolják kezünket a gondosan összeállított virágokból álló csokorral, ezzel félretolva az esélyüket, esélyünket egy szebb, új élet születésére.
Monotónia
A negyvenötöt töltöm az idén. Te pontosan tízzel kevesebbet, tehát harmincöt leszel. Esélyem sincs. Fáj a derekam, a tarkóm, a lábam, öregszem, basszus. Bevonták a jogsim, legalább megszabadulok attól a roncstól. Igaz, külvárosi, de szép, tágas a lakásom, rendben ellenénk. Mégsem érzem, bármennyire taposok, hogy visszamosolyogna szíved az enyémre. Mi az? Miről beszélsz? Hibás vagy? Édes, te egyszerűen nem tudsz hibás lenni! Természetszerűleg. Én vagyok nyomulós, marhára tetszel, ennyi!
Gyere Tündérem, sakkozzunk!
Reggelente ugyanazzal a kajával indítok, évek óta vágom falhoz a vekkert, aztán semmitmondó aktákkal pakolom tele a táskámat. Határidők, megbeszélések, bérszámfejtés, betegszabadságok kiadása, miközben a portárson kívül senki nem kíván jó pihenést a napok végén. Ezért nyomom? Üdvözletem, Akakij Akakijevics! Sokra vitted, a semminél többre.
Kedves barátom, barátném, most jól figyelj, magadra ismersz, régi trükk. Voltál már szerelmes, úgy istenigazából? Akkor vágyaid áhított lényét látod folyton-folyvást az utcán, minden kínkeserves napon. Na, főleg valaki mást, viszont szakasztott olyat, amilyen Ő!
És ilyenkor szoktuk szem elől téveszteni, és ilyenkor szoktuk káromolni magunkat, amiért megint átkozottul gyávák voltunk.
Figyelj, Anna, fókuszálj rám, kérlek’ Te vagy az ötödik próbálkozásom. Fogd meg a kezem, és húzzunk innen a fenébe. Érts engem’ Az ötödik pecsét vagy! Nincs több. Mondom, nincs! Gyere Tündérem, sakkozzunk, mint az a fickó a halállal. Tudod, Ingmar Bergman rendezte. Odáig voltunk a művészfilmekért. Akkor még HITTÜNK, abszolút mindegy, miben.
Játszunk.
S nyersz – ha hagylak nyerni.
S nyerek – ha hagysz nyerni.
Döntetlen kizárva.
2015 július, 1. díj
