Sietnem kell – a magány bezárt
egy más világba, ez lenne az álom
az úton majd néha figyelj rám
nézz, ne ítélj és ne átkozz
ne reméld, hogy egyszer visszatérek még!
Hosszú még az út vége
könnyeim kicsordulnak
emlékeim meg-megfakulnak
ott, ahol élek majd
nincsenek madarak és fák sem nőnek
nem lesz kis patak, ami csordogál
és a felhőket sem látom többé
egy megkopott fénykép kísér utamon
gyertyák világítanak de azt már nem láthatom..
2012 június, különdíj
