483. szám Vers

Ultimó! Andreász

Szerző:

Hallod-e kedves, jó barátom Andreász!
Paklimba nagy adu, te vagy az egyik ász.
Bár, mikor negyvenszáz ultimót jelentek,
filkó és király és hetes is kellenek.

Amikor nyolc, kilenc, tízes a lapjárás,
fölös a tökfilkó, teher a király, ász;
az aprócska lapocska! – legjobb a kishetes,
nagyoktól mindenki szabadul, mind letesz.

A rabló ultinak, épp az a lényege,
partnerünk ugrat, vagy balek, és letesz-e.
Lapjárás, figura, keveri szín a bajt,
mikor az ellenfél lerakott színnel hajt.

Van, mikor betlire csábít két, három sor,
talonért nyúlkálunk kétszer, vagy háromszor;
és ha még kontra és rekontra rádupláz,
legjobb, ha talonban, másnál van minden ász.

Kicsi lap, nagy között annyi a különbség
partiban; a sorban hol van rá nagy szükség!
Terített negyvenszáz ultinak, betlinek
ázsió! – ja a nagy, s legtöbbet fizetnek.

Játék az játék, s nem küzdelem, meg aztán
nem kell a két vállra! – legjobb, már ha talpán
seggel az ember, és a soros újat oszt,
s mindegy ki kibicel, asztalnál mi a poszt.

Szeretlek, kedves jó Andreász barátom!
ritkán van – egyszer volt – Londonban 6:3.
és hogy a játékba, talonba m/k/i kerül?

lapjárás? – szerencse? – hhh!? –
meg ahogy sikerül…

Kapcsolódó írások