Szóltam s kezemre szállt
A Béke madara
Én megfogtam puha pelyhes nyakát
S lecsavartam szomorú szemű kis fejét
Meleg bíborsós vére lecsorgott kezemen
S becsorgott szeretetem gyűlöletlyukacsaiba
Betöltvén azokat fehérré merevedett
Lelkemből egy hószínű galamb
Szállt F E L
II.
Hiába hívom nem jön már a békemadár
Szárnya szivárvány ívként feszül a friss tavaszi szélben
– Újra akarod azt a kínt magadnak
s nekem?
Menj simítsd ki homlokod hogy újra
ragyogjon
Régi arcodról a sugárzó fény
S leszállok rád