392. szám Széppróza

Törött történetek III.

Szerző:

A sáskás ember

– Látja ezt a sáskát! Itt „fityeg” ni, ezen a cérnaszálon. Azért van így „kipányvázva”, hogyha netán kíváncsiságból felmászna a pohár oldalán, nehogy véletlenül beleszédüljön. Nagyon a szívemre venném. Mert ez nem iszik! Nem úgy mint a gazdája. S ez egyúttal a volt feleségemet is helyettesíti. Igaz nem tudom még fiú-e, vagy lány, de az biztos, ennek nem lesz gyereke. Kiheréltettem.
– Micsoda? Hogy nem vagyok épeszű? Maga talán az? Mert ahelyett, hogy templomba ment volna, összekulcsolni mellső végtagjait, mint ahogy ezt ez az Isten-félő jószág teszi, idejön a hülyeségeimet hallgatni. A „barátom” nem azért teszi össze a „csülkeit”, mintha olyan sok bűne lenne, hanem mert értem imádkozik. Hogy fejezzem be az értelmetlen vedelést. Képzelje, nagy igyekezetében arra is rávett, hogy menjek el a háziorvosomhoz. A sírkertbe. Hátha többet tud tenni érdekemben ott fentről, mint amit itt lent tett. Tudja mit üzent? Hogy vigyek neki fel valami jófélét, mert náluk nincs se kocsma, se bolt, zugfőzde sem. Na tessék, még halála után is ez jár az ember „fejében”. Remélem a pokolban – ha netán oda jutnék – nem kell ilyen lélekmelegítő, ott anélkül is meleg van.
Maga hová fog jutni? Az orvosához! Ha még tovább hallgatom ezt a töményt nélkülöző sületlenséget.
Mi a fenének ehhez matematikai tudás?

Kapcsolódó írások