388. szám Széppróza

Törött történetek II.

Szerző:

Hogyan buktam meg matematikából?

A következőképpen.
– Hát idefigyeljenek csövikéim (csövesek)! Ennek a szemétszedő lapátnak
úgy kell megfogni a vízszintesen kiálló fogantyúját, hogy az elvágólag
legyen! A talajhoz úgy tíz, maximum tizenöt centiméterrel – mutatta be
az utcaseprés tudományát, az előadói teremmé avanzsált gyülekező helyen
a fő sepregető. – Aztán, ha megtalálták a megfelelő szöget úgy 90
fokban – kaptuk a további magyarázatot – kezdhetjük a munkát.
Hangsúlyozom: elvágólag! Czinege Lajos katonája voltam én kérem!
Véremben vannak az előírások, szabályok! Így aztán a munkához való
hozzáállás szakszerűségét gyakorta ellenőrizni fogom. A szemetes
taligának a forgalommal szembeni haladás előírásszerűségét úgyszintén.
Tudják! A taliga és az útpadka közötti bezárt szög egyenesen arányos…
– Mi volt ennek az eredeti foglalkozása? – kérdeztem már kint a terepen
gyakorlott társamtól, aki mellé tanulóként be lettem osztva.
– Szakmai titok – hangzott a szigorú válasz  – Az Andrássy úton
vagyunk, ami ugye a világörökség része – tette hozzá nyomatékul.
Ilyenként a nagy megtiszteltetés teljes tudatában sepregetve, egyszer
csak ismerős arcot fedezek fel, bajuszkötővel, házi papucsban valamely
erkélyen. Izgatottan megbökve társamat a következő választ kaptam.
– Ilyenkor koncentrál. Ellenőriz. Innen mindent belát. Ilyenkor legjobb
ha „elzsolozmázzuk” a varázsigét. A2+B2=elvágólag, szorozva… esetleg
osztva.
Szűzanyám! Elvágólag majdnem elvágódtam. Különösen akkor, amikor az egyik kapualjba bepillantottam.
– Most meg mit csinál ott – érdeklődtem ismét főnökünk tevékenysége felől.
– Hát zárat szerel – így társam. Csak nem képzeled, hogy tétlenül fog ellenőrizni minket. Ilyen formában is hasznosítja magát.
Hát, ha nem a hülyék intézetébe kerültem, akármi legyek – konstatáltam
magamban – ilyen alaposan felkészített utcaseprést az Isten sem látott!
Illetve akkor láthatott, amikor főnökünk, most már a Hősök terén, a hét
vezér „szeme láttára” újfent szakmai bemutatót tartott.
– Mondtam magának – mutatott felém, hogy Pithagoras tétel szerint… De
hát, három faiskolával honnan is tudná! Amikor már nálunk is olyan nagy
a követelmény! – magyarázott tovább mélyrehatóan. Hogy megtudja mi az,
hogy behelyettesítés, gyakorlatilag is bemutattam. Ezt az oldalamon
álló hölgyet oda állítom maga mellé. Átadja neki a szerszámokat, aztán
mehet Isten hírével. Képzetlen emberre nincs szükségünk! Maga bukott
matematikus…
– Én egyszerűbben oldottam volna meg a képletet – „dobtam be”
javaslatomat búcsúzásként – Azt közöltem volna, hogy nem tetszik a
pofája Baky úr, rokonomnak kell a maga helye. Vegye úgy, hogy létszám
felettivé vált.

Kapcsolódó írások