A darás ónos eső verése
az ablakon A baljósan
zúgó szél Az hogy fal van
a szobában bent, négy
Hogy a kávé gőzöl a pohárban
s nem árad szét habja mint
az özönvíz Noé korában akkor
ott rég Olyan vég van itt Az
óra kettye s kottya A tikk
a takk s még egy vodka és szóda
meg jég jeges az érzés belül
mélyen nem tudni mi az de
nagyon hiány – punnyad és szivárgó
a vány, mindenhonnan pünnyed
még legnagyobb igyekezeteink
eredménye is csak tiszta gány
átívelve földön s egeken át éppen
köröskörül a hús mi karnálissá
válik így a lélek nincs kiút csak
a télak miről nem lehet tudni
hova s épp ezért tíz körömmel
kapaszkodsz a lassan feléd
dűlő a rádboruló falba
2012 május, második díj
