Fájón fekete felhő fagyott az égre,
Fázós kis csillagok bújtak el mögötte.
A Hold fényét is egy rút felhő rejtette,
Hiába is várt a Föld ma éjjel fényre.
Szomorún bámultam a fekete égre,
Mert az én szép csillagjaim elrejtette,
Szélmalom-harcomat gúnyosan nevette
Sötét leplet húzva a négy csillag-fényre.
De jön még szép tavasz, jön még a hideg télre,
És boldog szívvel kiáltjuk fel az égre:
Eljött hát a mi időnk, itt van hát végre !
Sok szenvedésünk a jussát megfizette,
Szívünk közben a dolgát nem feledte:
Önzetlenül, őszintén egymást szerette!
