Tán alapjában véve és félretéve
mindenféle más, egyéb meggondolást,
miszerint, mi módon írandó valami.
hát éppen úgy, barátom, ahogy az jön,
mikor mintha, akár úgymond; félrelépve,
félretolva már a megszokott imázst,
s tartalmakat: feleljen hát meg alaki
elvárásoknak; könnyedén, mint a könny
bánatos, komor arcon búsan lecsorog,
végigfolyik, mint vér érben, vagy árkon,
mit az idő, s megfáradt kín vágott oda –
és pottyan másik arcra, mely némán zokog.
Szenvedésük oka: bármilyen áron,
a vers lábon álljon – szabadulás soha.
Hát mi vagyok én – tán egy gonosz mostoha?!
