Szonett, ó, ti rendezett nett szavak, itt hálóba
hadd fogjalak bennetek megszőve elrejtett
üzenetemet elmúlt, régi szép korok felé –
sokra aztán nem mennek vele, úgy gondolom,
a kabátom én is begombolom, mert már oda
van a jó idő és hát idefigyeljetek:
el vagytok ti most már feledve, s így hozzá, mellé
az is, amit üzennék: hitelem rombolom,
bár úgy vélem, túléltétek, remélem már jóval
és rosszalló pillantásokkal illetetten,
ihletett mód a jövő héten egy koros tehén
ezért talán nem rúg belém, vagy más kritikus
szennyes, nehéz marka nem szorul meg a torkomon.
E kor beteg fején ótvar a lét – tipikus.
