Üdvözlöm Üdvözítőnk,
Pöttöm testedben a végtelenséget,
Gyűlölet üvölt sajnos a földön,
Önts belénk Békességet!
Rád aggattuk fagyott díszeinket,
Csak fogyasztjuk bambán az időt…
És kifütyüljük az Üdvözízőt…
Kérlek, melegítsd fel szíveinket…!
Hó esett, feketét fehér lep el,
Szikrázva szárnyal e fehér lepel,
Szomorúságunk a múltba vesz el,
Minden vétkünket válladra veszel.
… most állandóan beszélnék,
De dadog a szó,
Csüggeteg csatangolok,
Csak a képzeletem szárnyaló.
Fáradt kezem csöpp kezedben,
Be jó…!
Szereteted befed,
Mint feketét a hó,
Inaló időnk értelme vagy?!
Megszületett Örökkévaló…
Lassan ötven évem,
Ötven villanás csak?!
Ötven Jézus-jövésem?!
Ötven percem – csók…
A teljes időtlenségben…
