szeptember ahol a szél
helyett söpört egy
meg még több ember
ázva–fázva mint
egynémely árva a
ködtől kifakult mezőn
mezzoszoprán hangon fütyült a
kása fittyet dobálva mind a szemét
egy jó nagy rakásba
lakás helyett is jó az
némelyeknek itt
ebben a világban hű
de könnyen és
bárki éppen illyen-
ollyanba kerülhet
szétszórt avarként minden
féle–fajta tereken
s ettől ugyan senkinek
a sült libacomb a torkába
már bele nem rekken
a világ gerince
meg nem rokkan
annak bármi olyana
hű de rég már
hogy nincsen és
sose volt talán
a köddel teli rét fölött
lógázón a lába belóg
a faág vagy ki rá
van kötve ó az az árva
a középkori költő
részeges saláta
2012 október, harmadik díj
